Azt hiszem kezdem megérteni a népszerű gyermekregény egyik kulcsszereplőjét, Dumbledore professzort. Az ő vágyaiban egy pár meleg gyapjúzokni szerepelt az emlékeim szerint. Annak idején, míg az ember fiatal, persze nem ilyen dolgokra vágyik. Nyírfa koromban még én is sokkal hagyományosabb, gyermeki dolgokra vágytam, mint a sok pénz, gazdagság, gyors autók, siker és csillogás. Aztán az öregedéssel a vágyak is átalakultak, egyre többet gondol az ember ilyenkor bővérű, karcsú fűszoknyás szüzekre, majd ezeket a dolgokat is felváltja más. Jelenleg például nyugalmas öregkorra és egy jó alvásra vágyom és szinte teljesíthetetlen messzeségben van mindkettő. Úgy látszik, az embernek minden korban a vérében van az, hogy megvalósíthatatlan, távoli dolgok után vágyakozhasson.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése