Vesztesnek lenni

Vesztesnek lenni nem jó érzés. Bár megnyugtat a tudat, hogy a részemről minden lehetségeset megtettem, de mégis egy olyan táborhoz tartozom, akik ma nem örülhetnek. Ennek több oka van. Az egyik az, hogy az emberek döntő többségét , sőt egyre nagyobb számukat továbbra sem érdekli a saját sorsa. Még annyira sem, hogy ezért, az egyetlen változtatási lehetőséget, a négyévente történő szavazást is kihagyják. A másik az, hogy az emberek másik részét meg kifejezetten rossz emlékezőtehetséggel áldotta meg a sors. Adott egy hatalom, ami szinte mindenki tyúkszemére rátiport már, kezdve a magánnyugdíjpénztári tagokkal, folytatva a sor a földbérlőkkel, a trafikosokkal, a tanárokkal, az egészségüggyel a fiatalokkal (itt egy végeláthatatlan felsorolás jönne) de az emberek szavazást befolyásoló része még mindig úgy gondolja, hogy ez így jól van és ennek az országnak ez lenne az útja. Ehhez nincs hozzáfűzni valóm..