Robert Fulghum munkássága nagy hatással van rám. Sajnos nem lehet a munkásságát teljes terjedelemben követni, de a magyar nyelven megjelent könyveit nagyon szeretem. Az egyik könyvében leírt egy rövid történetet arról, amit én is hasonlóan érzek. Az egyik gyerekétől kapott egy gyermeki kincsekkel megrakott dobozt, amit nem vett először komolyan és nem is bánt ezzel úgy, ahogy kellett volna. Aztán szerencsére korrigált és megtudhatta, hogy minden kis tárgynak, fecninek a dobozban története volt, mindhez kapcsolódott valami, többnyire kellemes emlék. Úgy fogalmazott, hogy ha kigyulladna a háza, a tárgyak közül ezt a dobozt mentené elsőnek. Ez a doboz a gyermeki szeretet megtestesülése. Azon gondolkodtam épp tegnap, hogy nekem is lehetne egy ilyen dobozom. Vannak bele való tárgyaim, egy részüket állandóan magammal hordom és jólesik néha gondolni a történetükre. Másnak ezek csupán csak hulladékok, de nekem nagy eszmei értékkel rendelkező dolgok, amik fontosak nekem. Lehet, hogy nem vagyok teljesen normális, de legalább jólesik..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése