Iskola

Van tapasztalatom az iskoláról és az oktatásról. Ez részben saját, részben pedig az utód által, másodkézből begyűjtött információból ered. Nem mondom, hogy ezzel már megváltható lenne a világ, de szerény véleményalkotásra, főleg ha az egy szubjektív véleményt takar, talán már elegendő lesz. Egyre inkább az az érzésem, hogy az aktuális oktatáspolitika, a gyerekkori frusztrációkért cserébe bosszúból, azt akarja elintézni, hogy a gyerekeinknek nehogy jobb legyen most, mint ami nekünk volt annak idején. Ezt onnan gondolom, hogy annak idején kötelező olvasmány volt a Kőszívű ember fiai, ami nekem egy életre szóló rossz élményt okozott, mert máig emlékszem rá, hogy ifjonti fejjel milyen szenvedést okozott az, amíg átrágtam magam rajta. (Arról nem is beszélve, hogy a padtársam, aki el sem olvasta, sokkal jobb dolgozatot írt belőle, mint én, igaz ő összekamuzott valamit a tankönyv alapján és nem a véleményét írta le.) Ahhoz képest, hogy most viszont öregen tényleg élveztem az olvasását. A gyerekkel folyamatosan próbálják megutáltatni a testnevelést, noha valóban a mozgás öröméről kellene szólnia - ehelyett persze olyan gyakorlatokat végeztetnek vele, amihez nincsenek meg az alapjai, ezért soha nem fog örömet találni benne. Minek valakinek a korlát vagy a gátfutás, esetleg a lólengés? Nem inkább megszeretnie kellene a mozgást valami csapatsporton keresztül? Azt hiszem napokig tudnám sorolni a sérelmeim, vélt vagy valós indokokkal alátámasztva, hogy az oktatásunk hogyan próbálta meg az érdekes dolgok helyett elvenni a kedvem a tanulástól, de azt hiszem, hogy ez hiábavaló lenne. Nem fog itt változni semmi, népünk megérett a pusztulásra..