Békemenet. Manapság újra aktuális fogalom, bár aki az átkosban töltötte élete egy részét, ezektől a menetektől bujkálhat benne némi rossz érzés. Kicsit olyan, mintha kötelező lenne és tulajdonképpen nem szándékot, hanem erőt közvetít és sajnos nem is igazán a békéről szól, hanem valami másról. Előre leszögezném, hogy nem vagyok egyik pártnak sem a szimpatizánsa, bár a mai politikai vélekedés szerint ha nem tetszik az, amit a hatalmon éppen jelenlévő párt csinál, akkor automatikusan liberális, kommunista, cionista, zsidó, meleg vagyok, esetleg egyszerre mind. Sajnálatos azonban az, hogy egy párt, ami még a rendszerváltás hajnalán a lázadó ifjúságot szimbolizálta, mennyire magáévá tudta tenni a szocializmus legsötétebb korszakára jellemző - aki nincs velünk, az ellenünk van! - felfogást. Hogy a látszólag független 'civil' szerveződések mennyire le tudnak degradálni egy kifejezést - béke - aminek szépet és jót kellene jelentenie, nem pedig gyűlölködést és egy cseppet sem demokratikus kormány elvtelen szolgálatát. Kár ezekért az egykor tiszta szavakért. Talán egyszer valami még tisztára moshatja őket, de félek tőle, hogy az nem mostanában lesz..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése