A gyerek karatézni jár és ma övvizsgája lesz. Annak idején én is próbálkoztam harcművészettel és tökéletesen megértettem akkori edzőm érvelését az övek és a vizsgák szükségtelenségéről. Kis, szinte családi közösségben úgysem az számít kinek milyen színű rongy van a derekán, az ismerősök úgyis ismerik egymást, az utcai verekedőket pedig hidegen hagyja. Látszólag semmire sem jó, de az emberek mégis igénylik. Mindenképpen külsőleg is különbözni akarnak a másiktól - mert hogy is néz ki az, hogy valaki beesik az utcáról és pont ugyanúgy néz ki mint ő? Azt se felejtsük el, hogy a klubnak is kell, hiszen ezekért a vizsgákért külön díjazás jár és a kis majmok szívesen fizetnek szüleik tárcájából az extra színes csíkokra, mert nekik ez annyira sokat jelent. Boldog gyerekkor! Sajnos már kinőttem ebből egy ideje..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése