Facebook

A Facebook egy jó találmány - alapvetően. Mint egy nagy telefonkönyv, összegyűjti az ismerőseinket, vagy azokat akiket csak szeretnénk megismerni és megoszthatjuk egymással a gondolatainkat. Amúgy meg ugyanez a legnagyobb hátránya is. Az emberek, akik csak egy bejegyzés voltak egy sárguló telefonkönyv lapon, akiket szökőévente fel lehetett hívni vagy tízévente össze lehetett futni velük valahol, hogy pár semmitmondó közhelyet osszunk meg egymással, most napi kapcsolatban állnak velünk, mindent megtudhatunk róluk. Még olyat is, amit tulajdonképpen nem is szeretnénk. Az embernek előbb kedve lenne mindenkit bejelölni, átvezetni arról a sárguló lapról az új, mindig fehér füzetébe, de idővel rájöhetünk arra, hogy az ismerősöket, akiket azt hihettük, hogy ismerünk, mégis mennyire ismeretlenek számunkra. Ilyenkor bánatosan gondolok a régi sárga lapra és arra, hogy milyen jó volt ezekben a népekben akkor úgy hinni, hogy ismerem, ahelyett, hogy azóta arról az oldalukról ismertem meg őket, amire nem is voltam igazán kíváncsi.