Gyászjelentést kaptam. Ez az, amit az ember nem szeret kapni, mert ez azt jelenti, hogy újra kevesebben lettünk valakivel. Valakivel aki sokat jelentett nekünk vagy éppen másnak. Ugyan most nem ismertem személyesen az elhunytat, de azt, aki gyászolja, talán egy kicsit jobban és átérzem a fájdalmát. Persze ezt könnyű mondani - sokan teszik ezt vagy legalábbis mondják, hogy aztán lapozhassanak, de az esetemben mégsem erről van szó. Egy halál a családban mindig megrendítő, főleg ha olyan megy el, akit szerettünk. A puszta tudat is fájdalmas, hogy aki eddig velünk élt, mától nem része az életünknek. Nélküle kel fel a nap, és nélküle nyugszik le. Eddig ha bármi bántott, fordulhattunk hozzá bizalommal, ha éppen nem volt odahaza, tudtuk, hogy egyszer majd hazajön és újra együtt leszünk. Ez azonban olyan út, ahonnan nem térünk vissza. Ez vár ránk is - de ettől nem könnyebb ezt elfogadni..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése