Gondolkodóba estem. Ez némileg jobb, mint árokba esni és sokkal jobb mint teherbe - ugyanis azt hiszem ezzel egy csapásra olyan médiaérdeklődés kereszttüzébe kerülnék amire jelen pillanatban semmi szükségem nincs. Szóval, azt hiszem baj van az emberismeretemmel. A számomra első látásra szimpatikusnak talált emberek 99 százalékának minimum közömbös, de inkább utálat tárgya vagyok, én meg nem tudom azt, hogy ez az emberismeretem hiánya, vagy sorsszerűen erre vagyok kódolva, hogy olyan emberek társaságát keressem, akik jellemzően úgy szemlélnek mint varjú a rohadt tököt. Mivel nem hiszek a sorsban és az eleve elrendelésben, így valószínű, hogy inkább az előbbi lehet az igaz. Ezen esetben megoldást jelentene az unszimpatikusokkal való próbálkozás, de lehet, hogy hiába, hiszen a sors nem attól van vagy nincs, hogy hiszünk-e benne vagy sem. Ha mégis létezik ez a fogalom, tartok tőle, hogy át fog látni a szitán..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Az írásaid alapján számomra szimpatikus vagy! :)
Megtisztelsz vele! :-)
A számomra szimpatikus emberekkel mindig az lett a vége, hogy addig voltam én is szimpatikus, amíg adtam. Amikor kértem, elszállt minden.
Sajnos ismerős. Bulizni mindenki szeret, mosogatni senki sem akar..
Megjegyzés küldése