Anyám nem egy könnyű eset. Nem igyekszik, hogy beleférjen a hagyományos anyaképbe, sőt néha az az érzésem, hogy ennek direkt ellenére dolgozik. Bár segíteni is szokott, megbízni nem lehet benne mert a legváratlanabb helyzetekben és indokokkal tudja lemondani az önkéntesen elvállalt szolgálatot - elég kellemetlen helyzetbe hozva minket ezzel. Ma sem jött el ahogy megígérte, ma éppen azt mondta, hogy rosszul érzi magát. Ennek némileg ellentmond az, hogy helyette a kertben füvet nyírt - de ezt neki kell tudni. Viszont igyekszik ezek után - mármint, hogy lemondta a feladatot két órával az esemény előtt - úgy beállítani, mintha az egész a mi hibánk lenne és mi kényszerítenénk őt arra, hogy másképp ne is dönthessen. Ki a fene érti azt, hogy ez miért is jó így?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése