Azt hiszem megkaptam a kritikák kritikáját. Az emberek azért menekülnek a társaságomból mert én olyan vagyok amilyen. Mindez azért van, mert én csak a nekem szimpatikus emberekkel beszélgetek, a nem szimpatikusokhoz nem szólok egy szót sem. Furcsa, de eddig azt hittem, hogy ez a természetes más számára is, pedig ezek szerint nem. Ha többet beszélnék azokkal akiket nem szeretek, akkor sokkal szélesebb társaságot mondhatnék magaménak, igaz, hogy akkor viszont olyan emberekkel lennék körülvéve, akiket nem szenvedhetek. Nem is tudom mi a jobb, egy üres szobában egyedül ülni, vagy olyanok között, akiket nem szeretek. Szép kis dilemma..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése