Magamat vizsgálva időnként furcsa dolgokat veszek észre. Azt hiszem kedvelem az állandóságot. Ha megismerek valakit vagy valamit, ha már nincs, hiányozni fog, legyen az bárki vagy bármi. Ezt éreztem akkor is, amikor mesterek dolgoztak nálunk és mikor végre elmentek, hiányozni kezdtek, hogy nem kell őket többé már sosem kerülgetni. Hiányzott a reggeli bácsi is, hogy nem kocog a botjával mikor arra mentem, pedig nem is ismerem ki lehet ő. Azt hiszem ez nem túl jó tulajdonság, hisz minden és mindenki folyamatosan változik. Emberek kerülnek ki az életemből és nem keseregni kellene miattuk, hanem ahogy ők csinálják - csak egyszerűen vállat vonni és továbblépni. De nekem ezt még gyakorolnom kell. Úgy érzem, hogy a lényem egy része marad ott és kevesebb leszek minden egyes elvesztéssel. De ha ez másnak így jó, azt hiszem nekem is ezt kell majd tennem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése