2011. május 26., csütörtök

Helyzet

Egy mai helyzetről jutott eszembe az, amit még a nagyanyám mesélt a nagyapámról. Sajnos őt még annyira sem volt alkalmam megismerni, mint a nagyanyámat, de jó fej ember lehetett. Gerince volt, az elveiért vállalta a meghurcolást is, volt minisztériumi dolgozó, bíró, ügyvéd és rendőrkapitány is, de dolgozott Vác legrosszabb hírű kocsmájában (A lordok házában) is, mint pénztáros, mert a múltja miatt más állást nem kaphatott. Nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a városban a felbőszült tömeg ne lámpavasra aggatott emberek látványával nyugtassa meg magát. Az urak, akik voltak szívesek ezáltal megmenekülni, úgy hálálták ezt meg, hogy megóvandó a népharagtól internálták egy időre. Felajánlották neki azt, ha spicli lesz, visszakapja a régi állását és kedvezményeit, de ő elutasította ezt - ekkor lett kasszás a kocsmában, mert sehova máshova nem mehetett. De ennek ellenére nem veszítette el a humorát. Egy alkalommal, amikor vendégek voltak náluk, a nagyanyám, szükségét érezve a mellékesbe vonult. A vendégek távozni akartak és el szerettek volna köszönni a ház úrnőjétől, de nem találták. Nagyapám tűvé tette a házat, nyomában a vendégekkel, hogy hol lehet a nagyanyám és a wc-ben ülve talált rá. - Ó, hát itt van - tárta szélesre az ajtót és a vendégek egyenként az ülő nagyanyámhoz járultak üdvözlésre. Hogy a nagyapám utána mit kapott a nagyanyámtól, azt el lehet képzelni. Sajnos akkoriban még nem volt videó, pedig szívesen megnéztem volna..

Nincsenek megjegyzések: