Minden nap, mikor iskolába viszem az utódot, szoktam őt látni. Az úton, ahová befordulok, hogy a zsúfolt kereszteződést elkerüljem, mindig ott láttam őt. Nehezen jár bár a lábán sportcipő feszül. Háromlábú botját lassan de biztosan teszi maga elé, szinte gépiesen. Elsétál az utca végéig majd megfordul és visszafelé is ugyanazt az utat futja be. Nap mint nap, ha esik és ha süt a nap. Ma reggel azonban nem volt sehol. Az utcakép része lett azóta, hogy arra járok, most azonban a hiánya szinte ordítóvá vált. Valami nem volt ott, üres lett az utca. Remélem nem történt semmi baja!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése