Anyám szeret engem. Ezt minden beszélgetésünkkor meg is erősíti, mint ahogy azt is az értésemre adja, hogy mekkora nagy hülye vagyok! Még szerencse, hogy az ő zsenije kordában tudná tartani a hülyeségemet, időben rávilágítva a visszásságokra, amiket én, a saját és különbejáratú hülyeségem miatt felfogni képtelen vagyok. De hát ugye, mivel ilyen vagyok - lásd fenn - nem fogadom meg a briliáns tanácsait az élettel kapcsolatban, így a legnagyobb jóindulata ellenére az én sajátos módomon élem az életem - pedig ő megmondta! Többnyire utána azt, hogy ő előre látta, csak nem akart szólni. Illetve hiába is szólt volna, mert hiszen én hülye vagyok. Vajon mi lenne akkor ha még nem is szeretne??
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése