Az éjszaka rólad álmodtam. Jó kis álom volt, szeretem ilyesmivel tölteni az időm, amíg mozdulatlanul fekszem az ágyamban. Egyszerű kis álom volt, semmi extra, semmi különcködés. Csupa olyan dolog volt, amit ébren nem csinálunk egymással. Igazából ébren semmit sem csinálunk, az utóbbi időben már beszélni sem beszélünk így az öntudatlan állapotomban a lehetőségek egész tárháza nyílik meg előttem. Az ifjonti hevületem már a múlté, így az álmaim végkifejlete előtt is perspektíva nyílt, az az egyfajta befejezés, amely akkor annyira számított, mára a múlt ködébe veszett. Lassan azt is el fogom felejteni milyen is lett volna, vagy mit is kellett volna csinálni hozzá. Ezek az álmok sokkal köznapibbak, épp ezért sokkal nagyobb örömöt okoznak. Egy üzletben voltunk - én egy kályhát próbáltam meg éppen kihamuzni, amikor bejöttél. Az arcod pirospozsgás volt és mosolytól ragyogott. Örültél nekem és én is örültem neked. Beszélgettünk - egy karácsonyfa kiállításról beszéltél. Jó volt így látni, még a hamuzást is teljesen elfelejtettem. Néha ezek az apró dolgok okozzák a legnagyobb örömet - kár, hogy ezt csak este tíz és reggel hat kötött tudom igazán átélni..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése