Vaddisznó

Tulajdonképpen nem meglepő, ha egy öregember meghal. Az öregeknek ez a 'dolguk', élnek és azután szépen és csendesen elmennek. Akit ismerünk, azonban sokkal mélyebben érint, noha ez az ismeretség egyszerű tanár-diák kapcsolat csupán. Jani bácsi még anyámat is tanította a gimnáziumban - igaz fiatal emberként, és engem is, bár akkor már meglehetősen öregnek tűnt - fizikára. Nem kellett túl sokat tudni a négyesért, így szerettük őt. Az egész évi tudásunk kimerült a P*V=NkT képletben, aki ezt megtanulta az volt négyes. Nekem sikerült elsajátítani azt a tudást, ahol a P a nyomás, a V a térfogat, N az atomok száma, k a Bolczmann állandó és T a hőmérséklet. Jelenleg ebből a képletből ki tudnám számítani a szobában lévő oxigénatomok számát - bár nem igazán tudom, hogy ez mire lenne jó, de mégiscsak egy eredmény. Jani bácsi nem mint jószágos fizikatanár, de mint erélyes rendteremtő is örökre nyomot hagyott az életünkben, ahogy hüvelykujjak bordaközön bökött, ha valami nem tetszett neki - Te vaddisznó! felkiáltással. Noha ez ott fájdalmas volt, mégsem haragudott igazán érte senki sem, legalábbis tartósan. Azt hiszem így fogok rá emlékezni, hogy pv=nkt és a vaddisznó..