Frász

Ma reggel ülök az autóban és csörög a telefonom. Egy kollégám az, mondja a telefon a nevét. Kora reggel csak akkor szoktak hívni, ha valami havária van, így még fel sem veszem, de már elkezd járni az agyam, hogy vajon mit csinálhattam tegnap, ami mára ennyire elpusztult, hogy meg sem várják, míg beérek. Állnak a rendszerek, az ügyfelek hisztiznek, esetleg lángokban áll az épület? Lepereg előttem az életem filmje, mire kiderül, hogy csak két nescafét szeretett volna kölcsönkérni tőlem. Rendes tőle, hogy hív, mert van aki automatikusan kiszolgálja magát és nem is szól, de azt hiszem, hogy éveket öregedtem percek alatt..