Kórházban

Ma sem igazán erről akartam írni, de a tegnapi napon este beírt fb állapotom egy kis magyarázatra szorul. Azt írtam, hogy akinek nincsen olyan hozzátartozója, aki ápolná őt, ha kórházba kerül, akkor megdöglik. Ez sajnos így van. Amit az ember eddig csak sejtett, vagy valahonnan hallott, tényszerű dologgá válik, ha valamelyik közeli hozzátartozója kerül ebbe az állapotba. Apám most épül talán fel egy vírusos agyvelőgyulladásból, ami egy igen súlyos betegség és örülhetünk neki, hogy ő túlélte. Két hétig a remény egyetlen szikrája nélkül feküdt a Szent László kórház intenzív osztályán mélyaltatásban, majd egyszer csak hirtelen jobban lett és mivel kellett az ágy, kitették az osztályról. Először úgy volt, hogy átveszi őt a kórház neuroinfektológiai osztálya, de ott ágyhiányra és fertőző betegségekre hivatkozva inkább a beutaló kórházába, a váci intézménybe szállították vissza, ahol megdöbbentő körülmények közé került. A neurológiai osztály gyakorlatilag egy elfekvő, szerencsére legalább fertőző betegek nincsenek a szobában, de az, hogy az ablakot nem lehet bezárni és húz be a hideg, teljesen természetes. A nyílászárón az egyik zsanér kirohadt, olyan vetemedés van rajta, hogy középen a fa fát ér, de a széleken ujjnyi rés van rajta. A másik ablakot körbetaknyolták sziloplaszttal még becsukott állapotban, de a mellette lévőre már nem jutott. Ahogy álltam apám ágyánál kabátban, fáztam. Az ablak alatt feküdt apám, félig öntudatlanul, pizsamában, kitakarózva. Erre a látványra érkeztünk be. Nem evett, mert a vacsoráját, ami egy felnőtt embernek egy szelet üres kenyér és egy joghurt volt, letették az éjjeliszekrényre és itt ki is merült az ellátás. Vittünk be ételt és megetettük, megitattuk. Sikerült egy ágyrácsot is szerezni - igaz Varga néni ágyáról szedték le, mert ő állítólag nem fog leesni - és meg tudtuk oldani, hogy az ágyát kicseréltük egy nem ablak mellett lévő, de üres ággyal. A nővér készséges volt, de mindent nekünk kellett kezdeményezni. Az orvosnő elmondta, hogy 60 betegre két szinten jut 2 nővér és ő, ráadásul lift sincs. (A váci kórház, régi járási kórház és jelenlegi stroke központ is!) Arra gondoltam, hogy apám szerencséje, hogy gondoskodunk róla, de ha valakire nem jut rokon, aki ezt vállalni tudja egy olyan helyen ami elméletileg a betegek ápolására készült, akkor vége! Mert senki nem eteti, nem mosdatják le megfelelően és tüdőgyulladást kap egy kvázi nyitott ablaknál, ha van annyira szerencsétlen, hogy télen éri a baleset..