Autószerelés

Tegnap feltámadt bennem a vágy, hogy önkezembe vegyem autóm világításának az ügyét, mert már múltkor is gondot okozott a sötétben megtalálni, hogy hol kell bizonyos tekerentyűket és kallantyúkat eltekerni illetve bekallantani. A dolog nem annyira egyszerű, mint ahogy a nyulat kapálják. Az ember vértezze fel magát kellő elhivatottsággal, szakirodalommal (és egy szerelő szomszéddal.) Utóbbi a legfontosabb. Először magam láttam hozzá. Sokra ugyan nem mentem vele, egyetlen eredményem egy pendülő hang kíséretében a világ négy égtája felé szétugró hamutartó mechanika, amit utána másfél óráig raktam össze, mert az idő rövidsége és egy nagysebességű kamera hiánya miatt nem volt módom megtekinteni a szinte fénysebességgel távozó alkatrészek eredeti helyét. Végül legalább a hamutartót össze bírtam rakni és a szivargyújtó izzóját ki bírtam volna cserélni. Persze, ha lett volna izzóm. De mire jó a jó szomszéd? Volt neki izzója és kellő szakértelme is, hogy megmutassa, hogy kell szétszedni a teljes műszerfalat. Mert ugye egy izzócseréhez szét kell bontani szinte az egész utasteret. Az izzókkal még játszani kellett egy kicsit ugyan, mert egy speciális foglalatba voltak ponthegesztve, de egy kis satu, páka és türelem hatására ez a gond is megoldódott. Egyedül raktam össze az autót, mire kiderült, hogy a középkonzol nem működik. Levert a víz, majd gyors biztosítékcsere hadművelet kezdődött, ami teljességgel eredménytelen volt. Erre szét kellett újra szednem és a közönség segítségét kértem. A szomszéd jött, és bedugta azt, amit én is ugyanúgy dugtam be, csak ezek szerint mégse, és lám, jó lett. Ezután csak össze kellett szerelnem immáron másodszor, és végre elmondhatom, hogy égnek a lámpácskák. Hurrá! Így kell értelmesen eltölteni egy fél napot..