Furcsa, hogy mindig olyan emberekkel hoz össze a sors, akiktől lehet, hogy inkább menekülni kellene. Legalább is néha így érzem. Azokat az embereket, akik szimpatikusak nekem és szívesen megosztanám velük a gondolataimat cserébe az ő gondolataikért általában sosem érdeklem annyira, hogy ez kölcsönössé válhasson. Furcsa az is, hogy a legtöbb emberrel nagyon jól el lehet beszélgetni, ha én vagyok a kezdeményező fél. Ha arra számítok, hogy valaki más keres, akkor az ítéletnapi harsonákig reménykedhetek hiába. Ők - az én terminológiám szerint - a várakozók. Nem értem, hogy miért pont őbeléjük futok állandóan, miért vonzom be őket - vagy az is lehet, hogy a világ csak ilyen emberekből áll?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése