Sütemény

Épp ma reggelinél fogyott el annak a sütinek az utója, aminek az elkészítése olyan kalandokkal járt, amit most a kollektív tudatalattim emlékezetére bízok. Rengeteg módon el lehet készíteni egy süteményt, az biztos, de most jöttem rá az igazán lényeges dologra, a távolkeleti filozófia és a sütés/főzés kapcsolatára, hogy mi köze a yin és yang motívumoknak a gasztronómiához. (A direkt kapcsolatot, a hozzávalók kavargását most figyelmen kívül hagynám.) Na szóval, az ételt el lehet készíteni férfi (yang) módon és női (yin) módon is. Az utóbbi szerint az első lépés az, hogy kinézünk egy szimpatikus receptet. A főzést természetesen akkor kezdjük el, amikor már a környékünkön található összes közért már legalább egy órája zárva van. Ez egy fontos és cseppet sem elhanyagolható momentum! Jól belelovaljuk magunkat, hogy márpedig mi ilyet akarunk enni - meggyőződés nélkül ez a dolog nem megy! Azután megállapítjuk, hogy a hozzávalók lényegibb fele hiányzik (mondjuk nincsen tojás és porcukor - bár utóbbit még elő lehet állítani kristálycukorból, de tojást tojni képtelen vagyok, a magamét meg nem adom! De ez mellékszál.)  Azután ha hazaérkezik életünk párja, akkor elzavarjuk a hozzávalókért. A másik  módszer, a férfimódszer (yang)  lényegesen egyszerűbb ezért szinte szót sem érdemel. Először megnézzük mi van otthon, és keresünk ezekkel egy szimpatikus receptet. Kár is erre a szót vesztegetni, látszik, hogy ez a megoldás egyszerűségénél fogva van kihalásra ítélve, ugyanis ezzel nem vonható bele az egész család az alkotás művészetébe, illetve  nem magasztalódik fel az alkotó nagysága akkor amikor körülálljuk az elkészült csodát. Hiába, ezek a kínaiak tudtak valamit...