A mai nap is úgy indult, mint a többi, a nap szépen süt, vidám hangulata kerekedik ettől az embernek. Ez addig tartott, míg el nem olvastam az iwiw-en azt a hírt, ami mélységes bánattal tölt el azóta. Egykori kolléganőm, akivel egykor együtt dolgoztunk, aki akkoriban anyakotlósként terelgetett minket kiscsirkéket, akinek hangos tréfáitól zengett a ház, akiről mindig lehetett tudni, hogy megjött valahová, mert ott végetért a rosszkedv és valami euforikus jókedv vette át a helyét, elment. Itt hagyta ezt a világot, magával vitte az örök jókedvét, és bár régen találkoztunk személyesen, ezután már nem is fogunk, és ez lesújt. Kedves Kovi, emléked bennünk él tovább, nyugodjál békében!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése