Sokféle ember él a közelünkben. Némelyek hatással vannak ránk, némelyek közömbösek számunkra. Hatásból is lehet kétféle, kedvelhetjük őket és viszolyoghatunk is tőlük. Az utóbbival nincs is semmi gondom, leszámítva azt, hogy azért igyekszem jól kijönni mindenkivel, és ok nélkül nem utálok senkit, de hát nem vagyunk egyformák és lehetnek olyan esetek, hogy semmiképpen nem jutunk közös nevezőre, ha ő gömb, akkor én gúla vagyok, nincsenek közös kapcsolódási felületek. Igazából az bánt, ha azt hiszem, hogy valakivel jóban vagyok, és közben meg mégse. Ha kiderül, hogy a másik a barátságot mint puszta befektetést kezeli, mint egy puszta tőzsdei tranzakciót, befektetést egy kockázati alapba, vagy mint egy részvényjegyzést, aminek kedvező széljárás esetén hozadéka van. Sajnos ennek a kiderüléséhez idő kell, és addig téves elképzelésekbe ringatom magam, és eközben mindketten nyomokat hagyunk egymásban. Persze amit én hagyok a másikban, az szinte semmiség, pár porcsík egy gyémántnál is keményebb anyagon, ami már egy puha kendővel is letörölhető, de bennem ezek a nyomok mélyebbek. Puha anyagból vagyok, az ilyen karcolások sokáig látszanak és talán a nyomuk meg is marad örökre...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése