Alit bepanaszolták a kereskedőtársai, mert látszólag ok nélkül megvert egy embert a piacon. A vétkest a szultán elé vezették, és megkérdezték arról, mivel indokolja látszólag értelmetlen tettét. Ali azt felelte: -Kegyelmes szultán! Egy korábbi munkám eredményeképp, egy bárányt kaptam cserébe, amit a nyakamba kanyarítottam és elindultam vele hazafelé. Minden szembejövő, noha láthatta, hogy mit viszek, ezzel kezdte a beszélgetést - Szia Ali, mi az ott a nyakadban? - holott mindenki tudta, hogy egy birka az. Olyan szinten zavart ez, hogy emberek teljesen egyértelmű dolgokra kérdeznek rá, és nekem mindannyiszor válaszolnom kell ezekre az ostoba kérdésekre, hogy elhatároztam, a tizedik kérdezőt megverem. Ez az én történetem, ó kegyes szultán. - Az uralkodó, mivel nem csak gazdag volt, hanem határtalanul bölcs is, útjára engedte Alit, mert megértette azt, hogy roppant idegesítő tud lenni az, amikor az emberek csak azért beszélnek, hogy ne l egyen csönd, és számukra is világos dolgokra kérdeznek rá.
A feleségem, tegnap miután hazaérkezett, az alábbi kérdést tette fel, miközben én vadul egy kerítésoszlop betonozásával voltam elfoglalva. Van-e valami látható oka annak, hogy nem jövök vele most vacsorázni? - A beton. Miért, mi van a betonnal?
Rögtön elkezdett beszivárogni az agyamba ez a példabeszéd, és gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy ezt az utókorra hagyom. Nem is tudom miért, hisz az életnek rendszerint semmi kapcsolata sincs a mesékkel, minden fikció csupán, puszta elképzelés..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése