Lélekmentők

Eddig még akárhova költöztünk előbb vagy utóbb mindig felbukkant valaki aki meg akarja menteni a lelkünket a gyehennától. Alapvetően kedves emberek, de missziójuknak érzik azt, hogy eltántorítsanak a kárhozat felé vezető úttól, ezáltal megmentve a lelkünk üdvösségét. A tegnapi napig nem is sejtettem semmit, de a kerítésoszlop tövében, amit tegnap betonoztam volt, este találtam egy Újszövetséget. Nem hinném, hogy kiesett volna bárki kezéből, maga a hely is kizárja ezt, ráadásul féltő gonddal volt elhelyezve, úgyhogy semmiképp se tartanám a véletlen művének. Mindenesetre gondosan magamhoz vettem, mert rám is rám fér a kultúra. Érdemes megismerni mindaz, amire mások ilyen nagy energiát fordítanak. Elég pogány fejem lehet kívülről, ha mindenki, rövid ismeretség után se szó, se beszéd, meg akar téríteni. Pedig nem is vagyok az, inkább vallását nem gyakorló, amúgy katolikus hitre keresztelt emberszabásúnak tartom magam. Több fenntartásom van a vallásommal kapcsolatban, illetve Istennel is szívesen vitatnék meg pár, nekem nem tetsző kérdést, bár ez utóbbit nem akarom siettetni, nekem ráér. Addig is valami könnyebben értelmezhető természetvallást keresek, olyat, amiben egyszerűbb hinni, és nem csak folyamatos külsőségekből áll, amivel mások számára bizonyítunk, hanem olyan, amiben magunk találjuk meg a megnyugvást. Istennek, ha létezik, mindegynek kellene lennie, hogy milyen formában gondolunk rá..