Vadkacsa jóasszony módra

Van egy botcsinálta ismerősöm itt a Blogtéren. Illetve ha úgy vesszük, több ilyen is van, egyes nevek többször is felbukkannak a blogomon, ezáltal ismerősebbek lesznek nekem, mint az egyszerű vándor, aki utat veszt a sűrűben, és az én tisztásomra (avagy csalitosomba?) téved. Van akivel próbáltam már a blogon kívül is beszélni, több kevesebb sikerrel. Nem vagyunk egyformák - ez világos - vagy, egy másik ismerősöm szerint (akit nem szívesen tekintek ismerősömnek, vele az érzés amúgy is kölcsönös) mindenki másképp egyforma. Szóval van itt ez a hölgy (Mert ugye hölgy az illető, vagy legalábbis szeretek rá úgy gondolni, mintha az lenne - bár sosem találkoztam vele és amilyen rövid az élet, talán nem is fogok, így igazából sosem tudhatom meg, ki ő valójában.) aki a közelmúltban oly frappánsan jellemzett engem a saját szempontjából, hogy nem tehetem meg azt a kölcsönösség elvét követve, hogy figyelmen kívül hagyom a fáradozásait, amivel gondolatait rólam, pár keresetlen szóba öntötte.  Ismerősöm fiatal, de már megérintette az élet sűrűje. Ellátta olyasmivel is, amit másoknak későbbre tartogat, vagy előfordul, hogy soha nem jutnak hozzá. Édes keserűség ez, olyasmi, mint a cukrozott keserűnarancs, a hűs tonik, vagy egy olyan egyenlet aminek több jó megoldása lehet, de bonyolult, és sok helyen el lehet rontani. Néha kissé felelőtlenül tekinti az életet, amiről azt hiszi fiatal hévvel és derűvel, hogy mindent tud. Sok ismerőse van, alapvetően nyitott, extrovertált alkat (Mint a legtöbben egy ilyen fórumon) aki igényli azt, hogy csilloghasson egy társaságban, hogy őt mindenki ismerje, hogy gyémánt lehessen egy rubintokkal teli vödörben, bár ebből már kellemetlensége is adódott. Kapcsolatai ebből következően felületesnek tűnnek, a megfelelési kényszere nem teszi lehetővé azt, hogy a saját személyisége érvényre juthasson amikor mindenkinek megfelelni igyekszik. Gyorsan levonja a következtetéseket, beskatulyáz, ezáltal tovább i s lép - 'bennünk nincs semmi közös' ahelyett, hogy a megismerésre törekedne, hátha mégis téved. Mert szerintem sokkal több van bennünk, mint gondolná. De ezt nem mondhatom el neki, erre magától kell rájönnie..