2007. október 20., szombat

Szélmalomharc

Mióta mint vásárló, öntudatra ébredtem egyre gyakrabban állok ki a jogaimért és a többség jogaiért is. Valahogy a kötelességemnek érzem azt, hogy szóljak valamiért, ami mellett a csendes többség elmegy, esetleg csak magában puffog egy kicsit, vagy legyint, hogy 'Ááá, egy fecske nem csinál nyarat, meg úgysem fog történni semmi!' Lehet, hogy tényleg nem fog, de úgy érzem akkor is szólni kell. Tudja meg az, akire tartozik, hogy hanyag munkát végzett, és ha egyre többen szólnak, akkor előbb utóbb történni fog valami. Mert történnie kell. Ez egy kicsit olyan, mint a lottó. Ha nem lottózol, nem is nyerhetsz. (Igazából matematikai esélyben csak a nem vásárlás és az egy szelvény vétele között van nagy különbség, a többi szinte elhanyagolható, és ennyi pénzt, amit 1 szelvényre el kell költeni, sokkal egészségtelenebbül is el lehet költeni, de ez most mellékszál.)  Ezért, kedves Feleim, ne menjetek el becsukott szemmel valami miatt, ami nem tetszik, bátran emeljétek fel a szavatokat az illetékes fórumokon az igazatokért!

Nincsenek megjegyzések: