Porszívózás

A nőiesség jele lehetne az óvodában a porszívó. Legalábbis minden tisztességes férfiúi elgondolás szerint. A nej állandóan panaszkodik azon, hogy nincsen hozzánőve ez a takarítóeszköz, hogy neki kelljen állandóan dolgoznia vele, igazán én is porszívózhatnék néha, akkor jobban meg is becsülhetném a tisztaságot, ami az ő áldásos tevékenységét követően van jelen a lakásban. Mármint ugye annak, hogy a visítva hörgő vacakot végigrángatja a lakáson, ezúton érve el azt a hatást, amit ő egyszerűen csak rend-ként aposztrofál. Bezzeg füvet sosem nyír, pedig azt is legalább egyszer kell egy héten, és a hatásmechanizmus ugyanaz. Egy konnektorba dugott, zajos valamit módszeresen végigrángatunk a kerten. Azt hiszem alapvetően a munka definíciójával van a baj, nem pedig azzal, amit éppen csinálunk. A munka az a tevékenység, amit  egy nő végez. Ha már valaki férfi, esetleg élvezi is azt, amit csinál, akkor az  rögtön nem dolgozik, hanem csak szórakozik.  Meg ne lássam még egyszer, hogy dudorászva mossa fel a padlót!