Átalakítás

Az átalakítások korát éljük. Látszólag semmi nem jó úgy ahogy volt, szükséges megváltoztatni, mert micsoda dolog az, hogy valami jó és már évek óta így van? Főleg, ha új vezetés, új tulajdonos érkezik valahova, akkor annak bele kell csapni a lecsóba, lehetőleg minél látványosabb legyen a változás. Lehetne erre példa a magyar gazdaság, de ugyanúgy a mostanság az Auchan által megvásárolt Cora. Utóbbin rendszeresen bosszantom magam, teljesen értelmetlenül, mert az eddigi jó kis áruházamból Auchant csinálnak, utóbbi saját züllöttségével együtt, pedig nem véletlenül jártam oda. Ha Auchanba akartam volna menni, akkor oda megyek, de nem oda jártam. Most szépen és folyamatosan építik át az áruházat - mindezt kommunikáltan az én érdekemben. Nos, megfigyeltem, hogy az átalakítás Magyarországon mindig rosszat jelent, de ha hangsúlyozzák azt, hogy ez az én érdekemben történik - az egyértelműen azt jelenti, hogy a kényelmetlenség mellett még rosszul is fogok járni..

Gondolkodóba estem

Ha elfogadjuk axiómaként azt, hogy egy nőt könnyebb teherbe mint gondolkodóba ejteni (Az olvasó nők természetesen kivételek - mielőtt megsértődnek rajta. Szóval ők erősítik a szabályt!) akkor indirekt módon bizonyítottam legalább azt, hogy nem vagyok nő, mivel gondolkodóba estem és nem vagyok terhes. Illetve gondolatoktól terhes, gondterhes. Szóval mégiscsak lehetnék akár nő is. Nem mintha vágynék rá, nem tudnék mit csinálni a roppant fejlett logikai és tájékozódó képességemmel. Szóval a kérdés, ami miatt ezt a szálat fűzni kezdtem az, hogy a múltkori átkom (Mely szerint ha még egyszer Auchanba megyek, ott rohadjak meg.) érvényes-e felvásárlásra? Ugyanis kedvenc áruházamból Auchan lesz, úgyhogy ha eddig nem akartam a madaras tescoba járni, akkor most márpedig oda fogok. Ha az átokban nincs ilyen jellegű vis maior eset, azt hiszem meg vagyok lőve..