Harag napja

Semmi egyházi vagy filmbéli vonatkozást nem szeretnék belevinni a harag napjába, mint ahogy nem is gondolom azt, hogy bármi összefüggés lenne. Persze, most tekintsünk el a káoszelmélettől, ami szerint mégis. A harag napja az olvasatomban most azt jelenti, hogy egy nap, amikor a haragról jutottak eszembe gondolatok. A harag furcsa dolog. Tulajdonképpen örök és végtelen. Ezzel beírja magát a kevés örök és végtelen dolog közé, mint például a világegyetem és az emberi hülyeség. Többet azt hiszem nem is tudnék idézni a témában, hisz ez is olyasmi, amiről az ember képes lenne órákig beszélni, de ha megkérdezik róla, csak pár dolog jut igazából az eszébe. A harag egy ösztönös cselekvés, szemben mondjuk a gondolkodással. Ráadásul előbbi sokkal kevésbé megterhelő, a legdebilebb embernek is szinte gerincvelői reflexből megy, míg a gondolkodás különösen nagy erőfeszítés lehet többeknek, annyira, hogy meg sem próbálkoznak vele, inkább a jól bevált módszerhez folyamodnak. Hogy ez embereknek miért jó, nem tudhatom. Én lelek örömet az agymunkában, így igyekszem azt gyakorolni is. Nem mondom, hogy nem utálok embereket - hazudnék - de legalább azt okkal teszem. Szóval, jutott eszembe olyan emberek példája, akiknek egy közösséggel szemben, egy pimf dologban nem volt igazuk, aztán a végén ők sértődtek meg  mindenkire. Hogy miért jobb az, ha egy embert egyöntetűen utál egy egész utca? - Ezt nem tudom. Nem múlna semmiből odamenni az emberekhez és azt mondani, hogy srácok, hülye voltam, bocs, igyunk meg egy sört! Nagyjából ennyi, sőt az is lehet, hogy még inni sem kéne hozzá. Persze utálkozni tényleg egyszerűbb, ahhoz még beszélni sem kell..