Lovasi

Kaptam egy könyvet a szülinapomra. Meglepetést szerzett minden értelemben. A címe ennyi volt - Lovasi és a Kispál és a Borz együttes frontemberének életútjáról volt benne szó. A nej vette, mert bár nem tudta, hogy szeretem-e őket, de pont arról a korról szól, amiben mi is felnőttünk. Be kell vallanom férfiasan, hogy az elmúlt időkig semmilyen kapcsolatom nem volt szinte a magyar alternatív zenével. Voltak ugyan számok, amik tetszettek, de erről a területről egész egyszerűen nem vettem tudomást. Aztán egy külföldi út során, ahol utasként voltam jelen egy buszban, a sofőr - nevezzük mondjuk Csülöknek - kedvence volt a műfaj és alapos merítést kaptam belőle, ráadásul le sem csaphattam a csatornaváltó gombra azonnal, így lassan, de biztosan ráéreztem az ízére és azt kell mondanom, máig nem értem, hogy mi az ami ebben annyi időn keresztül nem tetszett. Elkezdtem Kispált is hallgatni és ismerősként üdvözölhettem a könyvben megjelent dalokat, sokat meg azután hallgattam meg, hogy elolvastam az alkotás környéki eseményeket és gondolatokat. A könyv nagyon érdekesen és lebilincselően van megírva - nem tudom, hogy ez kinek az érdeme, de mindenképpen tisztelet ezért neki. A könyv szerzője Lévai Balázs  - a névrokonságért is jár a piros pont. A könyvet elolvasva több dologra jöttem rá. Az egyik az, hogy kár, hogy vége lett és nem tudhatok meg többet Lovasiról, másfelől pedig azt, hogy én is lehetnék akár ő, hisz annyi minden volt közös az életünkben, ahogy a hasonló korú fiúknak és lányoknak akkoriban. Kár, hogy nem tudok se gitározni, se énekelni. De ezért ő a Lovasi és nem én..