Macskajaj

Rég írtam a macskáinkról, így gondoltam bepótolom ezt a hiányosságot. Az ember azt hinné, hogy az ivartalanított cicáknak az élete fenékig tejfel, hisz az életük egy sorsdöntő részét, ahol a legtöbb harci sérülést szerezhették, már az esélytelenek nyugalmával szemlélhetik. Így csak fekszenek, pihennek, esznek és újra pihennek - lévén a fajfenntartás gondja baja immáron már másé. Ennek ellenére a macskáink az utóbbi időben elég züllött képet mutatnak. A vörös három lábú lett, a bal hátsót ugyanis magasra emeli és szánalmasan biceg. Nem igazán tudom mi történhetett vele, óvatosan végigtapogatva nem találok se látványos sebet, se törést, se pedig gyulladást, a srác viszont látványosan nem használja. Szerencsétlen látvány, amikor három lábbal ugrik fel a teraszra, vagy hasonló dolgot művel. A másik cicának meg nem működik a farka. Ilyet sem láttam még, nem tudja felemelni, az első pár ízület után ernyedten lóg a szerszám. Utánaolvastunk a dolognak és állítólag nem zavarja a mindennapi életben a farokhiány, arra kell csak vigyázni, hogy nehogy véletlenül odacsukjuk valahová, mert alkalmasint nem tudhat róla, hogy legutóbb hol hagyta. Régebben úgy gondoltam, hogy jó dolog lehet nálunk macskának lenni, de a cicák rajtunk kívüli élete, amit nem ismerünk, meglehetősen strapás lehet. Nem biztos, hogy bevállalnám egy miskárolás ellenében..