Belegondolva a helyzetbe, hálát adok Istennek, hogy akkor születtem amikor. Gyerekként nagyon 'kíváncsi' voltam, főleg a kémia nagy zajjal és hőhatással működő dolgai érdekeltek egy darabig és mindent meg is tettem azért, hogy ezek a hatások be is következzenek. Mindent fel akartunk robbantani, persze ennek ellenére működő bombát nem sikerült készítenünk, de voltak sikeres rakétakísérleteink, amit túl is éltünk - ami, ugyanúgy mint a bombakészítés esetleges mellékhatásai - nem rajtunk múltak. Inkább csak baromi nagy szerencsénk volt. Manapság azt mondanák, hogy terrorista, de akkor elnézőbbek voltak az emberek - betudták ezt a gyermeki kíváncsiságnak - igaz kárt sem okoztunk, javarészt csak hanghatások voltak. De sokszor nem sokon múlt csak az, hogy ne legyen komoly sérülés belőle - ezért is próbálom a környezetemben előforduló összes kölköt eltántorítani attól, hogy az szüleik nyomába lépjen..
2014. július 28., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése