Megható dolog történt velem még pénteken. Egyszer csak a kollégáim töltötték meg a szobámat, szinte az össze informatikus benyomult a térbe, amit rendszeresen csak egyedül én töltök fel tartalommal - igaz, hézagosan. Most ez az űr a munkatársakkal lett tele. Rövid beszéd után - melyből megtudhattam, hogy magányom feloldására illetve hogy legyen társaságom, átnyújtottak sok szeretettel egy Wilsont. Ő az univerzális jóbarát, sosem beszél, de mindig meghallgat - szóval nagyon bölcsen viselkedik. Tom Hanks-on már segített amikor bajban volt, most ezután velem is ő osztja meg a magányt. Már nem vagyok számkivetett. Vagy pont most váltam azzá?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése