Wilson

Megható dolog történt velem még pénteken. Egyszer csak a kollégáim töltötték meg a szobámat, szinte az össze informatikus benyomult a térbe, amit rendszeresen csak egyedül én töltök fel tartalommal - igaz, hézagosan. Most ez az űr a munkatársakkal lett tele. Rövid beszéd után - melyből megtudhattam, hogy magányom feloldására illetve hogy legyen társaságom, átnyújtottak sok szeretettel egy Wilsont. Ő az univerzális jóbarát, sosem beszél, de mindig meghallgat - szóval nagyon bölcsen viselkedik. Tom Hanks-on már segített amikor bajban volt, most ezután velem is ő osztja meg a magányt. Már nem vagyok számkivetett. Vagy pont most váltam azzá?

Mit érdemel az a bűnös?

Volt egy régi, zálogos játék, aminek a részleteire már nem is igazán emlékszem, de a lényeg mintha a zálog kiváltásában lett volna. A játékosok zálogot adtak, majd valaki húzott a tárgyak közül úgy, hogy a többiek nem láthatták és feltette az alábbi kérdést: Mit érdemel az a bűnös, akinek a zálogát a kezemben tartom? Ilyenkor a többség megszavazott valami tréfás büntetést és az illető személyére is fény derülhetett. Ez jutott nekem is eszembe a hét történéseiről. Mit érdemel az a bűnös, aki egy egyszerű probléma megoldásáért, ahelyett, hogy egyenesen tőlem kérdezi meg - nem mellesleg még szabadságon is voltam - gondolom, hogy nyomatékot adjon a kérésének - egy igazgatót is bele cc-z a levélbe, hadd láthassa ő is, hogy az illető dolgozik? Mit érdemel az, aki közli, amikor épp csokit válogatok a kitett darabok közül és megkérdezi, hogy melyik a kedvencem. Amikor kiderül, hogy a marcipános, azt mondja, hogy az utolsót ő ette meg tegnap, és kár, hogy nem tudta azt, hogy a marcipánost szeretem, mert akkor sokkal nagyobb élvezettel falta volna be tegnap. Azt hiszem most rajtam a sor, hogy kitaláljam a megfelelő büntetést..