Már a második napomat töltöm így egyedül. Na jó, tulajdonképpen csak az első teljes nap lesz, tegnap még a régi helyen kezdtem, de már itt zártam le a napot. Ha arról kérdezne valaki, hogy ez az állapot most jó-e nekem vagy sem, egyre inkább afelé hajlanék, hogy nem. Eddig is volt olyan helyzet, hogy inkább magányra vágytam, de olyankor feltettem a fülhallgatóm, betettem egy jó zenét és már dolgozhattam a saját magam teremtette áhítatban. Most azonban nincs a környékemen senki. Az ajtót csukva kell tartani, mert nagy az átmenő forgalom, ez méginkább erősíti az 'ülök a dobozban' érzést. Az eddigi társas magányomat elvették tőlem és magányos magányt kaptam helyette. A magány adott csak a választás lehetőségét vették el tőlem. Azt hiszem így jártam, most próbálom felfogni ezt úgy, mintha kihívás lenne..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése