A probléma ott kezdődött, hogy az Isten megteremté a gyűjthető dolgokat a gyűjtőszenvedélyt és a nőt. A nő, nem érezvén át a szenvedélyből származó problémát, hisztize vala, ha az ura újabb és újabb szerzeményekkel állít haza, ami magának először nagy lelki örömet okoza, majd később oldalbordája által hosszantartó szenvedést zúdíta önnön nyakába. Így jártam én is, amikor végre beszereztem gyűjteményem egy becses darabját és boldogan vittem haza. Pokolbűz várt és kárhozat. Lélekromboló, amikor közlik azt, hogy más kidobna valamit a kukába és meg hazahozom, és egykor elkövetkezendő válásunk egyik oka az lehet, ha nem növöm ki ezt a tulajdonságom. Mivel 42 is elmúltam már, ez nem túl valószínű, így marad a válás. Megkaptam azt is, hogy egy olyan nőt keressek, aki kastéllyal rendelkezik, hogy elférhessenek ott a lomjaim. Úgyhogy azt hiszem közhírré is teszem, hogy azon nők jelentkezését várom, akik rendelkeznek kastéllyal és van egy lomok tárolására szánt szárny az épületben. Ószeres jeligére, a kiadóba.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése