Van egy kollégám, nevezzük Ottónak, aki szerint mindig az a jó ahogy és amit ő csinál, minden más tulajdonképpen trágya és felesleges szemét. A tegnapi napon egy másik kollégámnak szerettünk volna a gépére Linuxot tenni, de nem igazán ment. Szerencsétlen itt volt végig velünk de nagyon nem haladt a gépe semerre. (Gyanítható, hogy valamely hardverhibák okozhatták nála a dolgot, de nem sikerült ezt azonosítani) Ami után a kollégám feltette a programot, az egy rövid működés után annyira látványosan összedőlt, hogy kijavítani sem volt lehetséges, megkaptam azt, hogy mindez azért történt, mert egy általa nem preferált ablakkezelőhöz tartozó csomagot tettem fel a gépre és ez okozta a bajt. (Ami persze nem igaz.) Furcsamód egy másik kollégámmal meg tudjuk érteni egymást akkor is, hogy eltérő ablakkezelőre esküszünk - igaz nem is próbáljuk egymás ellen heccelni a másikat azzal, hogy csakis az általunk használt megoldás az egyedül üdvözítő. Mindenesetre Ottó annyira megsértődött, hogy nem volt hajlandó tevőlegesen részt venni a kárelhárításban, csak csapkodott és megjegyzéseket tett, majd mint aki jól végezte a dolgát hazament. Én maradtam, amíg egy működő gépet át nem tudtam adni - úgy vélem, hogy ez így volt etikus. Nem tudom, hogy én váltom ki az általam annyira utált férfihisztit az emberekből vagy csak pont engem találnak meg mindig?
2011. április 21., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése