Talán világ életemben az állandóságot szerettem - de ha nem, mostanság biztosan így van. Jó az, ha valami változatlan, ha úgy van, ahogy hagytuk. Ha odanyúlunk, mindig ugyanott van a fogkefénk, mindig ugyanott találjuk a szemüvegünket, a szerszámokat, bármit, amit úgy szoktunk meg ahogy az jó volt. Ugyanezt érzem az emberekkel szemben is. Szeretném, ha azok az emberek vennének körül akiket megismertem jóként, de sajnos ez lehetetlen. Az emberek, akár a szerszámok, folyamatosan vándorolnak hol ide, hol oda, ahogy éppen kedvük tartja. Elveszítjük őket vagy ők veszítenek el minket - átjáróház az életünk és mi is átjáróházai vagyunk másoknak. Nincsen ez így jól, de ilyen az élet. Szar ügy..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése