Rájöttem

Rájöttem arra, hogy hiába próbálja az ember megörökíteni egy nyaralás minden pillanatát, hogy később jó mankót adjanak az emlékezete hiányosságainak pótlásához, másnak akkor is csak egy kép marad, semmit több. Mindenféle mögöttes jelentéstartalom nélkül. Még ha annyira jól megkomponált kép is az valójában, az emberek ezekből sem tudnak megnézni korlátlanul bármennyit, még ha kiselőadás keretében megosztjuk velük a gondolatainkat. A görögországi nyaralásunk  képeivel tegnap terheltem a családot és  be kell vallanom, nem jutottunk így sem a végére. Azt hiszem kell egy rövidített változatok készítenem belőle, mert a jelenlegi formájában a körülbelül 900 kép  csak arra jó, hogy félúton letaglózzon minden érdeklődőt. Előbb a nagynéném kezdett el látványosan  aludni, majd az apám is csatlakozott a horkolók táborához, végül szégyenszemre  engem is megcsípett a cecelégy, így oda kellett adni az asszonynak a távirányítót, mert már nem tudtam nyomkodni a gombokat. Úti élménybeszámolónak tehát kevésbé, ellenben csoportos alvásterápiának nagyszerűen bevált a tegnapi vetítés. Ráadásul Horvátországot még nem is látták..