Szeretem a retket! Na nem azt, ami a nemfürdés következményeként az állampolgár bőrén idővel kialakul, hanem a piroshéjú fehérhúsút, ami a földben nő és harsog, amikor az ember fia beleharap. (Azt mondják, a tisztaság fél egészség - a piszok meg melegít. Ebből a szempontból én az előbbit pártolom, sőt, kifejezetten hidegtűrő típus vagyok.) Aki kertes házba költözik, előbb utóbb arra gondol, jó lenne valahol egy kis vetemény. A magunk termelte zöldségnek más az íze, mert a gondoskodáson kívül ellenőrzött körülmények között növekszik és optimális időpontban kerül az asztalra. Csak kimegyünk érte, és hopp, máris a tányéron találja magát, vagy épp a fazékban rotyog. Mivel a kertünk nagy részét fű borítja, így a vízóra környékén találtuk meg az ágyásnak valót. Retkeket ültettünk belé, (A gyerek birtokba is vette - saját tulajdonú retek - és minden támadást személyes sértésnek fogott fel.) és egyéb fűszerszámokat. Még a legártatlanabb konyhai veteménynek is előbb utóbb ellene támad, itt is ez történt. A növények apró, fejlődő piros gömbje semmivé lett, az alsó részén titkos féreg foga rágott, a növények sorra kezdtek eltűnni, napi egy darabos sebességgel. A talajt különös fúrások tarkították, mint megvadult metróépítők, telis-tele fúrták a zsíros televényt járatokkal. A tettes nem került sosem a látóterünkbe, bár a lótetűre gyanakodtunk. A lótetűről a Pallas lexikon az alábbiakat írja:
..lótücsök, lóbogár (Gryllotalpa vulgaris, képét l. az Egyenesszárnyuak mellékletén), az egyenesszárnyuak rendjébe, a szökdelő tücsökfélék családjába tartozó rovarfaj. Háta barnás, hasa sárgásbarna szinü, feje kicsiny, szemei aprók, csápjai fonalasak. Rágó szájrészei hatalmasan ki vannak fejlődve. Rágói fekete hegyüek. Szárnyai külön nemüek; a mellsők kisebbek, bőrnemüek; a hátsók nagyobbak, hártyásak, áttetszők és a potrohnál sokkal hosszabbak. A potroh két farksertében végződik. Három pár lába közül az első pár igen instruktiv, például szolgál arra nézve, hogy az állat testrészei mint alkalmazkodnak az életmódhoz. Ugyanis hasonló kinézésü ez, mint a vakondoké, azaz erős, vaskos, lapos és a földi túrásra igen alkalmas. Hossza 33-44, a nőstényé 36,50 mm. Egész Európában honos és egyike a legvisszatetszőbb és legkárosabb rovaroknak..
Na szóval, bár Isten teremtménye ő is, beláthatjuk, hogy ritka ronda jószág! Bár a lánylótetű szépségről nem vagyunk egy állásponton mondjuk egy fiúlótetűvel, de szívesen látnám az egész pereputtyot a kerítésen kívül, mielőtt a teljes veteményt csatatérré változtatják. Sajnos más fegyver nem akadt ellene, mint a vegyszer, a többi módszer nem hozott tartós eredményt. Először felszólítottam szóban, hogy függessze fel az aknamunkát és költözzön el (A normális emberi szó mindenkinek jár! - Egyszer.) Másodszor földbe ásott cserepekben próbáltam befogni a bestiát, de nem hozott eredményt, dacolt velem a nyomorult. Így a végső fegyverhez nyúltam, a vegyszert vetettem be. Most éppen csönd van, a megmaradt retek rágatlan. Félek tőle, hogy egy csatát bár megnyertem, a háborúnak még korán sincs vége...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése