Nem illik bele, azaz én nem illek bele, azt hiszem. Egyre jobban gyökeret ver bennem az érzés, hogy a körülöttem lévő társaságok egyikébe sem illek bele. Régebben egy filmben igazán frappánsan ez úgy lett megfogalmazva, hogy hasonló a hasonló társaságát keresi. A csíkos a csíkossal, a pöttyös a pöttyössel érzi jól magát. Ha itt mindenki pöttyös, akkor én vagyok aki csíkos, ha csíkosok is vannak, akkor én vagyok az, aki a hasi oldalon pöttyös, a hátán harántcsíkos, és különben sincs rajtam sapka. Withworth menet egy metrikus világban. Ez végül is egy tartható állapot, ha az ember megbarátkozik vele, bár benne van az az apró csalódásoktól terhelt út, amin az ember jár és keres, majd a próbálkozás és a beilleszkedés során rájön, hogy az a kevés dolog amiben egyezünk nem elég ahhoz való képest, amiben nem. Most ezzel kell megbarátkoznom..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése