Ma a spárgáról gondoltam írni, úgyis a szezonja van. Apropóját az adja, hogy a hétvégén, jó adag spárgát sikerült vennem a közértben rendkívül kedvező áron. Gyerekkoromban ezt a zöldséget úri ételnek gondoltam, odahaza nagyon ritkán volt ilyesmi, leginkább anyai nagyanyák készítette, aki viszont büszke volt a pedigréjére, így született ez a gondolattársítás, hogy az úriemberek spárgát esznek. Amennyire úrinak tűnt, olyan egyszerűen elkészíthető zöldségféle. A levese finom, könnyen megvalósítható, csak kevés sós, cukros vízben puhára kell főzni és a végén berántani, máris ott gőzölög a tányérunkban az ízletes meglepetés. A legnagyobb gond a pucolásával van. Az idősebb sípokon kemény, rostos külső héj nő, ami nem igazán kellemes, igazi rostos kötéllé teszi a spárgánkat, legalábbis a tányérunkban. Ezért kell megfelelően megpucolni, ami kerülhető azzal, ha megfelelően zsenge szárakat sikerül vásárolni. Az alapreceptet egy közeli póréleves emlék hatására az alábbiak szerint módosítottam: A pucolás után megmaradt jóval szerényebb zöldséghalmot 1 cm-es darabkákra vágtam, majd, sóval és kevés cukorral feltettem főni. A jó társaság kedvéért helyeztem bele kockákra vágott krumplit. Miután a kedélyes társaság megpuhult, botmixerrel összedolgoztam, majd szitán áttörtem a miskulanciát, így megszabadulván a sötét gondolatoktól és a spárga még megmaradt kemény rostjaitól. Az egészet a tűzre visszatéve, tejszínnel gazdagítottam, és szelíden berántottam. Kész is lett az igazán zamatos spárgakrém leves. Pirított zsemle/kenyér kockákkal tálaltam..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése