Megáll az ész! De nem úgy egyszerűen, hanem beletapos a fékbe, a kéziféket is berántja, sőt még hátramenetbe is kapcsol. Soha sem szerettem azokat akiknek minden percük többet ér, mint az én óráim, ezáltal alsóbbrendű páriának deklarálva engem. De hogy ugyanezt a családomtól kapjam, erre még nem volt példa. Eleddig. Ma, mivel Pesten lenne dolgom, munka után feltétlenül be kell mennem. Jött az ötlet, hogy találkozzunk a családdal - ez is rendben van, hisz ezért család a család, hogy segítsünk egymáson, ha tudunk. De az elképzelés azzal bővül, hogy én vigyem haza őket autóval, majd jöjjek vissza vonattal, majd vonattal újra haza, csak azért, mert ha nem akkor ők vonattal kényszerülnek hazamenni, ahogy eredetileg is benne volt a tervben. A csomagjaikat átveszem, és én viszem haza - megoldásként túl egyértelmű. Végül is teljesen nyilvánvaló az, ha nekem meg dolgom van, akkor jöjjek be vonattal. Magamhoz kell, hogy térjek..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése