Péntek este a nejben lappangó kulturális vágy felszínre törése okából színházban voltunk. A 'Balfácánt vacsorára' című darab interpretációját láttuk. Ebből az alkalomból gondoltam, hogy kedvet csinálok másnak, vagy éppen elveszem tőle, ha már lett volna, ehhez a darabhoz. Az alaprecept egy komédia volt, egy meglehetősen álmos és lapos, nem igazából kiemelkedő semmiképpen. Aki szokott ilyesmit nézni Thália szentélyeiben, hamar rájöhet arra, hogy ha egyet látott, az összeset látta. Néha az az érzésem az ilyen darabokkal kapcsolatban, hogy nem is emberek írják, hanem valaki valahol megírt egy programot, ami ügyesen (vagy éppen ügyetlenül) cserélgeti a szereplőket és a helyszíneket, de a mű váza, az alapelgondolás változatlan marad. Adott egy élethelyzet, ami többé kevésbé normális (Gondolom, hogy a néző bele tudja magát élni a szerepbe?) majd valami fatális hülyeség miatt elkezdenek jönni a félreértések. Ezt a szereplők is érzékelik, és küzdenek ellene, de ezzel csak még nagyobb zavarokat okoznak. A mű végére azonban kisimulnak a szálak, és mire lemegy a függöny, mindenki boldog. Szóval, aki szereti az ilyesmit, vagy nagyon feledékeny, annak érdemes megnéznie ezt az előadást, nekem többször majdnem sikerült rajta elaludnom, ezt az agyi vérellátási zavart csak részben tudta feledtetni a zseniálisan játszó Koltai - Kern duó. Játékukat látva kialakult bennem az a vélemény, hogy bármekkora halom trágya nézhetővé válik ennek a két embernek a hozzáadásával. További tapasztalat: A József Attila színházban a legjobb hely az utolsó sor. Ár/érték aránya kimagasló, és senkinek nem tűnik fel, ha alszol..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése