Balaton kör

Pár nappal ezelőtt sikerült az, amit sosem gondoltam volna magamról. Körbebicikliztem a Balatont, ezáltal eggyel csökkentve azon hazai tavaink számát, amit még nem bicikliztünk körül. Az út alatt számos tapasztalattal lettem gazdagabb. Például azzal, hogy egy ilyen erőforrást, mint a Balaton körüli bringaút, sokkal jobban ki is lehetne használni. Nem akarnék Ausztriával példálózni, de a Fertő tó osztrák szakasza példaértékű - legalábbis ebben az esetben mindenképp. Bár nem tudom mi a hazai helyzet, de úgy tűnik, hogy az utak fel vannak osztva és az önkormányzatok kezelik őket (illetve nem) ahelyett, hogy valami közös gazdája lenne a dolognak, aki koordinálhatná a munkát, egységes arculatot teremtve. Így fordulhat elő az, hogy eltérőek a jelzések, illetve van ahol gazdagon vannak, van ahol meg egy darab sincs és úgy kell keresni, hogy vajon merre is megy tovább az út. Azon kívül jó ötlet lenne, ha a meglévő jelzéseket úgy raknák ki, hogy valaki végighajt a bicikliút adott szakaszán, mert így a megfelelő helyre tehetné ki a táblát. Néha az az érzésem volt, hogy inkább az autósok tájékoztatása volt a cél, mint a bicikliúton haladóké. Egy mintasablon és egy vödör festék is jó szolgálatot tehetne, az aszfaltra festéshez, illetve nem kellene mindenhol erőltetni ezt a bicikliút dolgot, főleg ott, ahol erre semmi szükség, illetve a bicikliútnak kijelölt sáv annyira le van lakva, hogy csak járdának is korlátozottan alkalmas, biciklivel végighajthatatlan. Probléma az is, hogy nem gondolta volna az út kijelölője azt, hogy aki kerékpározik, attól még el szeretne jutni valahova, ezért (az északi parton főleg!) sok olyan bruttó szakasz van, ami nagyon fárasztó és tulajdonképpen nem vezet előre, mert az út le és fel mozog a part és a település között ahelyett, hogy előrefelé haladna. A déli parton Fonyód közelében meg eljutottunk egy olyan részre, ahol az út egy építési területre vezetett, amit csak úgy lehetett megoldani, ha átmásztunk a vasúti töltésen, át egy vasúti hídon, fel a peronra és a peronon tekerve az állomáson keresztül értünk ki az útra megint. Persze mondhatnánk, hogy mi voltunk a hülyék, mert eltévedtünk, de nem sokkal később egy másik bringás is befutott és megegyeztünk, hogy mivel ő sem látott táblákat, így nem mi vagyunk a hülyék. Szóval jó lesz ez, látszik a fejlődés, csak sajnos lassan. Túl magyar még ez az egész, de legalább fárasztó..