Büszke vagyok a kölökre! Megérett, már ami az iskolai tanulmányainak a befejezését, illetve méltó megkoronázását jelenti. Az eredménye valahogy kárpótol a sok aggódásért, a sok vitáért és kiabálásért, megsértődésért meg efféle dolgokért. Az érdem persze nagy részben a gyereké és persze az anyjáé is, én rendszerint mint csendes tömeg vettem részt a folyamatban, néha persze mint igen hangos, forrongó tömegre kellett váltanom, de ez csak alkalomszerű volt. Az eredményei várakozáson felüliek lettek, a matek négyesén kívül mindenből ötöst kapott, ami igen szép. Azt hiszem, hogy én is el tudtam volna érni ezt az eredményt, ha legalább annyit készülök mint ő, de most nagyon örülök, hogy ebben ő kerekedett felül. Az én fiam!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése