Múzeumok éjszakája 4. - Törley pincészet

A nap fémpontyára nyilván egy halászati kiállításon akadtunk volna rá, de így ez az alkalom méltán érdemelhette ki a nap fénypontja jelzőt. Az aktuális múzeumi járat pont oda vitt minket, bár nem volt problémamentes megtalálni, hogy honnan indul, de amikor már rajta voltunk, akkor nem volt vele semmi probléma azon túl, hogy időnként súlyos fémes kattanás vetítette előre azt, hogy a busz és az alváza rövidesen elválnak egymástól. Most éppen e békítőtárgyalásoknál járhattunk, de a jelek szerint a harag mélyen gyökeredző lehetett és egyik sem tűnt békülékeny hangulatban levőnek. A Törley pincészet Budafok központjában található - ha mégsem ott lenne, ez arra vezethető vissza, hogy mivel nem vagyok budafoki, nem ismerem a helyi viszonyokat. De ha vágynék az ilyesmire, akkor arra is vágyhatnék, hogy a központ ilyesmi legyen. Elég valószínűtlen, hogy egy pezsgőgyárban vasárnap hajnali kettőkor vasat öntsenek, vagy követ aprítsanak. Itt sem éreztük magunkat egyedül, jó sok ember volt kíváncsi erre a rendezvényre, amit végig a profi lebonyolítás jellemzett. Ezek az emberek tudtak valamit! A gyárba a látogatóközponton keresztül érkeztünk meg. Gyorsan nyertünk a szerencsekeréken egy hűtőmágnest és egy kis üveg pezsgőt majd pár lépcső után máris a gyárban találtuk magunkat. A gyárudvarban lehetett ejtőzni a szőlőlugassal kerített pázsiton, voltak párnák, hogy ne kelljen a füvön ülni, de voltak pavilonok is, ahol egyszerűbb ennivalókat vehetett magához a látogató, például zsíros kenyeret, főtt virslit, lángost és kürtőskalácsot is. Árultak talpas poharat is, amelyet aztán külön pavilonoknál lehetett megtöltetni a hely gyöngyöző levével, illetve szerveztek pincelátogatást is, amire rendezett sorokban gyülekezett a pórnép, de minden flottul ment. Fél óránként jutott be kb 70 ember, így a sor méretéből az ember kikalkulálhatta, hogy mikor juthat be. Várakozás közben élőzene szólt az árkádok alatt. A pincében kellemes hideg és szakszerű idegenvezetés várt. Egy határozott hangú marketinges elmesélt mindent amit a Törley családról és a pezsgőgyártásról tudni érdemes, lehetett kérdezni, fényképezni, szájat tátani és legvégül vásárolni az ajándékboltban. Vettünk egy pezsgő visszazáró dugót, amire már régóta vágytam. Eddig csak kiskanálra futotta, de az azért nem az igazi. De természetesen megvehető volt az etyeki borvidék leve is, ami alapját képezi az itt készített italoknak is. Összefoglalva - a hely mindenképpen megér egy látogatást - erre van lehetőség minden hónapban, sorállás nélkül, múzeumok éjszakája ide- vagy oda. Bárki csinálhat bármit, de igazi rendezvényt csak az tud szervezni, aki a dolgok eladásából él, így tudja hirdetni (és eladni) a saját termékét és/vagy rendezvényeit. Neki nincsen állami hátszele, hogy tévedhessen, ha akar. Ez azért nagyon meglátszott itt mindenen és ez előnyére is vált..