Késés

A pontosság a királyok udvariassága. Állítólag. Bár ezt nem mindig sikerül megvalósítani, főleg ha az ember munkába érkezik. Valamiért a legtöbb helyen különösen háklisak a munkaidő pontos kezdésére - az, hogy mikor hagyjuk abba a melót, már senkit nem szokott érdekelni, még akkor sem, ha jóval tovább maradunk, mint az esetleges késésből eredne, pusztán azért, mert be akarjuk fejezni azt, amivel épp küzdünk. Amúgy dereng, hogy biztosan írtam már erről, de azóta sem tudok napirendre térni a dolog felett, hogy a XX. század Szovjetuniójában kétszer tizenöt perc késésért a gyárból, tíz év kényszermunkát lehetett kapni mondjuk a Kolimai aranybányában, esetleg Norilszkban vagy más, kedélyes helyen. A büntetés embertelen és sokszor érthetetlen is, annál is inkább, mert nem áll arányban a cselekmény súlyával - de ez akkor épp senkit nem érdekelt, amikor rengeteg kitermelésre váró arany volt a földben. Visszatérve a késésre, szerencse, hogy nem ott és akkor élünk. Azt hiszem ott rohadtam volna meg..